November (Szent András hava, őszutó hava)
Jeles napok:
november 1.: A cselédfogás, bíróválasztás, tanácsújítás napja. Erre a napra a vetést, az őszi munkákat már be kell fejezni. A természet is nyugovóra tér. Ekkor emlékezünk meg halottainkról.
november 3.: Hubertusz a vadászok védőszentje, akik ezt a napot nagy vidámsággal ünneplik.
november 19.: Ha Erzsike megrázza a dunyháját, az havazást jelent.
november 25.: Katalin a lányok védőszentje. Sok férjjóslás fűződik ehhez a naphoz. Sok helyen „Katalin-ágat” raknak vízbe, hogy karácsonyra kizöldüljön. Időjárásban a karácsonnyal ellentétes: „Ha Katalin kopog, Karácsony locsog.”
november 30.: Az András napja a téli évnegyedkezdő mulatságok időpontja. András naphoz legközelebbi vasárnap kezdődik advent, ettől kezdve karácsonyig lakodalmast, táncos összejövetelt nem tartanak.
November 11. Márton nap
A naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja, amikor nagy lakomákat és vigasságokat rendeztek: asztalra tették az újbort, ettek-ittak, s fenékig ürítették a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen.
Római katonából püspök – Szent Márton története
A mai Szombathely környékén született 316-ban vagy 317-ben. A római császár katonájaként szolgáló Márton egy hideg téli estén lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta.
Az alázatos misszionáriust püspökké akarták szentelni. Amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől Márton a ludak óljában bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét.
Márton napi hagyományok, szokások, lakomák
Vidéken hagyományosan ekkorra ért véget a szüret, a mezőgazdasági munkák befejeződtek, elérkezett a téli pihenés ideje. Ekkor vágták le abban az évben először a hízott libákat és az újbort is ekkor kóstolták meg először.
Márton napja a karácsony előtti 40 napos böjt előtti utolsó ünnepnap, ezért ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok, vásárok. Ilyenkor nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani.
„Aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”
Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés.
A mellcsontjáról óvatosan lefejtik a húst (úgy át kell sülnie, hogy ez könnyen elvégezhető legyen), és szemügyre veszik a csontot, hogy megjósolják belőle, milyen lesz a tél. Ha barna volt, esős, ha fehér, akkor havas telet vártak. A néphit szerint a Márton-napi eső nem jelent jót, mert utána rendszerint fagy, majd szárazság következik.
Szent Mártont „az új bor bírájának” is tartják, mivel ekkorra érik meg általában annyira az új bor, hogy érdemes legyen megkóstolni. A lúdvacsora után „Márton poharával”, vagyis az éppen kiforrott újborral szokás koccintani.
Kovács Fanni
- C