Az Ókor hajócsodái: a triérészek

Régi szenvedélyem a történelem. Úgy gondolom, hogy nagyon érdekes, ezért mindig írok nektek az iskolaújságba valamilyen történelmi témájú cikket. Mivel leginkább a hadviselés érdekel, most az ókori görög hadihajókról olvashattok. Ha van valamilyen téma, amit az újságba valónak találtok, keressetek meg a második szünetben az ebédlőben!

Csatári Attila Máté 5.a

Az egyik leghíresebb ókori hajósnemzet a görög. Nem véletlenül! A görögök a Balkáni-félszigeten éltek, ahol kevés volt a termőterület, nem igazán volt mód a gabonanövények és egyéb haszonnövények termesztésére. A lakosság számára ez nem volt elegendő, emiatt a gabonát hajókkal kellett hozni más országokból, elsősorban Egyiptomból. Ezeket a terményszállító hajókat a hosszú úton meg kellett védelmezni a tengeri rablóktól. Ennek köszönhetően elkezdődött a nagyüzemi hajógyártás, hajóépítés. A görögök fokozatosan a hajóépítés, hajózás „nagymesterei” lettek. Először ötvenevezős hajókat készítettek, majd fokozatosan áttértek a triérészek, azaz a három evezősoros hadihajók gyártására.

Ezek a hajók 30%-kal gyorsabbak voltak elődeiknél, és a teherbírásuk is megnőtt. Ennek részben az volt az oka, hogy a korábbi 50 fő helyett 107 fő evezett. Erre azért volt lehetőség, mert megnövelték a hajó szélességét (5,6 méter) és hosszúságát (37 méter) is. Másrészt a mellvédet alacsonyabbra építették, sokkal több katona fért fel a hajóra, és akár a vízből is fel tudtak szállni a triérészekre.

Fő fegyverzete a meghosszabbított orra szerelt bronzból készült „döfőorr” volt. Nem nehéz kitalálni, milyen feladatot látott el. Védelmi feladatokat láttak el a hajó tatjára és / vagy a hajó orrára szerelt gerendák, melyek eltolták maguktól a támadó hajót. Híres csel volt az ellenséges hajók evezőinek letördelése, melyet úgy vittek véghez, hogy teljes sebességgel (30 másodperc alatt gyorsult fel 24 km/h-ra) és bevont evezőkkel az ellenséges hajónak közvetlenül az oldalánál haladtak el.

Honnan volt ennyi fa a hajók megépítéséhez?

A teljes Balkán-félsziget és a szigetek, például Kréta erdeit kivágták. Ennek nyomait ma is láthatjuk, hiszen kopárak a mai napig, nem maradt termőföld a dombokon, hegyeken, így nem tudtak ezek a területek újra erdősödni. Egy kép a mai Kréta szigetéről.