Zánka

Az egyik szerdai napon, amikor erkölcstan órán kinyitottuk a könyvünket, örömmel vettünk észre egy sárkányhajózást ábrázoló képet. Mivel mostani osztályfőnökünk nem velünk élte át a zánkai táborozást, felidéztük neki legkedvesebb emlékeinket. Ez a téma továbbgyűrűzött az osztály többi tagjához is, majd kikötött Győrösi Zsófinál, aki saját élményeit hozzátéve az alábbi fogalmazást írta. Természetesen akadtak olyan részletek is, amelyeket bölcs krónikásunk inkább a szájhagyomány útján való terjedésre ítélt… Ajánljuk az írást mindenkinek, aki részt vett a táborban, és reméljük, hogy sokan jókedvvel olvassá(to)k. 

A hatórás út egyórásnak tűnt, mert kitűnő volt a vonaton a társaság.

A szobabeosztásnál igaz, volt némi kavarodás, de végül mindenki elfoglalta a helyét az emeletes ágyak alsó vagy felső szintjén, és már mentünk is a Balatonhoz. A sárkányhajózásnál volt olyan dobos, aki összevissza dobolt, így a többiek nem eveztek egyszerre. A hajó dülöngélt, néha úgy éreztük, hogy mindjárt kiesünk. Miután kiértünk a partra, ruhástul szaladtunk bele a Balaton vizébe, mivel nem volt rajtunk fürdőruha. Csuromvizesen kellett visszakullognunk a szállásra, de nem bántuk.

Másnap kézműveskedtünk és meghallgattunk egy kiselőadást az alternatív energiákról. A két program közti szünetben egy közeli pataknál játszottunk. Este a csillagászati előadás után kimentünk a szabad ég alá és belenéztünk két távcsőbe is. Nagyon érdekes volt látni a Hold kis mélyedéseit, mini vulkánjait, illetve szépek voltak a csillagok is.

Szerdán elmentünk a közeli bazárba és mivel elmaradt a hegyestűi gyalogtúránk, egész nap fürödtünk a Balatonban. Fogócskáztunk, labdáztunk a vízben és még kagylókat is gyűjtöttünk. Láttunk vízisiklót és kiskacsákat is. Amikor visszaértünk a „bázisunkra”, bementünk a minket körülvevő erdőbe. A kanyargós ösvények végén kísérteties házakat láttunk. Körbejártuk a házakat és kisebb rejtett ösvényeket is találtunk. S már kijelenthettük: sikeresen feltérképeztük a területet!

A 4. napon bepótoltuk a túrát és elmentünk a fenékpusztai madárintézetbe ahol kisgólyákat is láttunk. Mivel még maradt időnk, elmentünk a keszthelyi Festetics kastélyba, utána ettünk egy-egy fagylaltot és jégkását. Visszamentünk a szállásra és egy naplemente keretében elbúcsúztunk a Balatontól. Este még sokáig fent voltunk és buliztunk egy nagyot, mert tudtuk, másnap elhagyjuk Zánkát.

Így is lett… Eljött az utolsó reggel, az utolsó tornával, az utolsó reggelivel. Mindenki bevásárolt a közeli bazárban, láttunk kismacskákat az egyik bokor alatt, feladtuk a képeslapokat, amiket még a héten írtunk meg, mindenki felhívta a szüleit, hogy minden rendben és újból vonatra szálltunk.

Mikor megérkeztünk és mindezt elmeséltük, elmosolyodtam, mert az jutott eszembe, mint mindig, amikor visszagondolok erre a kalandra: ez volt életem legjobb, legviccesebb, legizgalmasabb kirándulása!