Rozka előadása

A népmese napja, azaz szeptember 30. nagy jelentőséget hordoz számomra, hiszen az egész kiskoromat bearanyozták a mesék, és még most is jelen vannak az életemben. Szerintem a mesék által nyújtott világ pozitív irányba terelheti a gondolkodásunkat. Ezt a népmese napjának alkalmából iskolánkba látogató Rozka néni is hasonlóan látja, ezért is hallgattam végig örömmel előadását, amelyben mi, gyerekek is aktív résztvevők voltunk.

A mesélést egy vicces mondókával kezdtük, amivel felkészítettük magunkat a kalandra. Rozka néni ezek után belekezdett a nagymamájától tanult meséjébe, ami tulajdonképpen több mese volt egybefűzve. Ádám és Éva történetével kezdődött, majd egy láncmesén át (amelyben a szereplőket diáktársaim játszották el) eljutottunk az én kiskori kedvenc mesémhez, amelynek elmesélésében jómagam is aktív résztvevő voltam. Végül Hüvelykpiciny történetével zártuk az eseményt, amely után Menyhárt Anna „kollégámmal” lehetőségünk nyílt kérdéseket feltenni Rozka néninek.

Először munkatársam tette fel kérdéseit.

Menyhárt Anna: Honnan jött az ötlet a mesedélután elkészítésére?

Rozka néni: Két éve jöttem el a Vojtina Bábszínházból és azóta mesélek. Amit ti hallottatok az az alapmese.

Anna: Mi alapján választ mesét egy alkalomra?

Rozka: Főleg az határozza meg, hogy kinek mesélek. A meséket kicsit átírva, színezve adom elő. Főleg Benedek Elek meséit szoktam előadni.

Anna: Milyen jelei vannak annak, hogy a közönségnek tetszett az előadás?

Rozka: Általában a szemkontaktust figyelem. És a visszajelzések is fontosak számomra.

Anna: Az előadás alapján úgy vettem észre, hogy önnek fontos a nagymamája. Jól vettem észre?

Rozka: Igen. Engem a nagyszüleim neveltek, ezért ők nagyon fontosak számomra. Gyerekkoromban, mindig utcai összejöveteleken hallottam a meséket.

Ezt követően, nekem is lehetőségem nyílt kérdezni.

Nagy Sarolta: Miben más az, ha ovisoknak mesél, mint ha iskolába járó gyerekeknek?

Rozka: Azt hiszem, hogy hangulatilag más. A lendületében is eltér.

Saci: A mai „kütyüs” világban mivel ösztönzi a gyerekeket a mesék meghallgatására, esetleg olvasására?

Rozka: Nem én ösztönzöm őket, hanem maguk a mesék, és az, hogy talán mégsem túl gyerekesek ezek a kalandos történetek.

Saci: A mesékben többször megemlítette a nagymamáját, azt, hogy a meséket tőle tanulta. Mennyire igaz ez?

Rozka: Ahol a nagyszüleimmel éltem és nevelkedtem, esténként a gyerekek kiültek a járda szélére és hallgatták a pletykálkodó idős embereket. Ilyenkor lehetett elcsípni egy-egy mesét, ilyen példának okáért a Hüvelykpiciny meséje is.

Ezek után megköszöntük a lehetőséget és elhatároztuk, hogy hétvégén maratoni mesenézést tartunk.

A beszélgetést és a mesedélutánt lejegyezte: Nagy Sarolta 6.a