Április 10-én jutalomkirándulás keretében látogatást tettünk a hortobágyi halastavakhoz. Szabó Tünde, a Rónaőrző Természetvédelmi Egyesület munkatársa Debrecentől kísért bennünket, Gál Renáta és Koczka András a Hortobágyi Nemzeti Parktól pedig a helyszínen várt minket. Debrecenben a Füzesabony felé tartó vonatra szálltunk fel, majd 55 perc múlva Hortobágy-Halastó településen szálltunk le.
   

Az állomásnál kialakított kényelmes padokon ülve meghallgattuk András bácsi ismertetőjét arról, hogy hol is vagyunk és mit fogunk látni. Megtudtuk, hogy a Hortobágy szikeseinek hasznosítására körülbelül 100 éve kezdték el építeni a halastórendszert az addig Csúnyaföldnek nevezett szikes pusztán. Ma természetkímélő módon folyik a haltenyésztés. Sajnos a tenyésztett pontyon, amuron, busán, csukán, lesőharcsán és süllőn kívül bejön az ikrafaló törpeharcsa és naphal is a csatornán keresztül. András bácsi elmondta, hogy az Öreg-tavi tanösvény kiemelkedő fontosságú vízimadár élőhely. A Hortobágyi Vonuláskutató Állomáson, ahol elsősorban énekesmadarak tudományos célú befogása történik, olyan ritkaságokat is befogtak már, mint a kis geze. Fokozottan védett madár a batla, a kanalas gém és a cigányréce.

Az ismertető után a Halastavi Kisvasúttal kiutaztunk a 470 hektáros Kondás tóhoz.
   

Tavak mellett haladtunk el, és láthattuk a lehalászást is.
   

A lehalászás során a tó vizét leengedik, és hálóval összehúzzák a halakat. Majd visszatöltik a tavat, és hallal telepítik. A kölcsönkapott távcsöveken keresztül megláthattunk sokféle madarat a vonatból.

Miután megérkeztünk, megnéztük és meghallgattuk a hím nádi tücsökmadarakat, melyek egy-egy nádszálon himbálózva tücsökciripeléshez hasonló énekükkel csábították a tojókat.

Ezután két csapatra osztódtunk. A lányok először egy pallósoron végig sétálva a Kondás-tavi betekintőhöz mentek, ahol Renáta néni teleszkóppal ráközelített egy-egy sirályra, nyári lúdra és tőkés récére.
   

Sajnos kis ludakat vagy kacsákat a pár héttel ezelőtti fagyok miatt nem láttunk, hiszen elpusztultak.

A fiúk a Kondás nagytoronyba mentek először. Onnan láthatták a tavakat, repülő madarakat.

Ezután 5 km-t gyalogoltunk, hogy visszaérjünk a kisvonat indító állomására. Útközben láttunk bütykös hattyúkat, récéket, nyári ludakat, kanalas gémeket, sőt még pézsmapockot is. Zöld levelibékákat is megfigyelhettünk.  A végére már elfáradtunk, viszont jól szórakoztunk.

   

Számomra az volt a legérdekesebb, hogy a teleszkóp segítségével egészen közelről láthattam olyan állatokat, melyeket eddig még vagy nem, vagy csak messziről láttam – ráadásul ezúttal egy helyen. Volt, akinek az volt a legnagyobb élmény, hogy ha szétnézett, nem látott emberalkotta tárgyakat. Mások annak örültek, hogy közel kerülhettek a természethez. Szokatlan volt a sokféle madárdal is.

Mindannyian örülünk, hogy profi idegenvezetéssel részt vehettünk ezen a túrán. Érdemes ellátogatni a hortobágyi halastavakhoz!

A szöveget Győrösi Zsófia Eszter és Vajdics Zsuzsánna írta.

A fotókat Bálega Demeter, Bhattoa-Buzas Amrit Pal, Győrösi Zsófia Eszter és Hűse Petra készítette.