A paralimpikonok

„A lehetetlen határán – magyar parasportolók” című dokumentumfilm megnézése indított a következő írásra. A Szekeres Pál, Becsey János, Dani Gyöngyi, Engelhardt Katalin és Ráczkó Gitta életébe való bepillantás napokig foglalkoztatott. A film képileg is óriási élményt adott, nem csak a mondanivalója fogott meg.

Gondolkoztál már valaha azon, hogy mik a korlátaid? Vagy érezted már, hogy valamire képtelen vagy? A parasportolók mind valamilyen oknál fogva korlátozottak egy ép és egészséges emberrel ellentétben. Ők minden egyes reggel, amikor kinyitják a szemüket, rájönnek, hogy mások, mint az átlag, hogy nem élhetik egy átlagos ember életét.

Mikor megsérülsz csupán egy bokaficam vagy izomhúzódás miatt, a lehetőségeid bekorlátoznak. Milyen lehet nap nap után úgy élni, hogy nem edzhetsz, futhatsz vagy játszhatsz a barátaiddal, hanem nyugton kell maradnod és figyelni, ahogy a világ nélküled is megy tovább? A paralimpikonok tesznek azért, hogy ne porszemként sodródjanak az élet útjain. Új és új határokat állítanak fel. Pedig sokan nem nézik ki ezekből az emberekből azt a hihetetlen akaratot, amivel a paralimpiára kijutnak fél karral, fél lábbal, ha kell, de teljes és ép lélekkel.

El tudod képzelni, mi lenne, ha egy reggel hirtelen úgy ébrednél, hogy nem vagy képes mozogni? Őrjöngenél a tehetetlenségtől, vagy egyszerűen felemésztene az önsajnálat. Azonban ha erős a szíved, akkor a céljaidnak csak a csillagos ég szabhat határt. Erre példák a paralimpikonok. Mindegyiküknek van egy saját története, de egyvalami közös bennük: az akarat, hogy a jelenlegi helyzetükből is kihozzák a maximumot.

Emlékszel, mi járhatott a fejedben, amikor kerekesszékes embert láttál? Sokan szánakoznak, vagy elfordulnak, hogy ne kelljen látniuk a sérült embert. Jusson eszedbe, hogy ő szenved eleget amiatt, amilyen, de a környezete még tudja fokozni benne ezt az érzést. Milyen őrlődés lehet olyan gondolatokkal élni, mint például az, hogy „én nem kellek senkinek” vagy hogy „ennél még a halál is jobb lenne”? El sem lehet képzelni, min mennek keresztül.

Viszont aki megbékél a tényekkel, bebizonyíthatja, hogy kerekesszékben is lehet teljes életet élni. A paralimpikonok letettek arról, hogy egyszer meggyógyulnak, de az útjuk koránt sem itt ér véget, hanem inkább itt kezdődik. A rehabilitáció, ahol olyan keményen dolgoznak, hogy megerősödjenek testben és lélekben, majd a kemény edzések és végül a magánélet. Ezek az emberek a megnézett film szerint sokkal boldogabb és teljesebb életet élnek, mint jónéhány egészséges társuk. Sikerül az életben meglátniuk azokat az apró örömöket, melyeket mi talán észre sem veszünk.

Ők már letettek valamit az asztalra, és itt az ideje, hogy mi, akik nem vagyunk ilyen nehéz helyzetben, segítsük és tiszteljük őket!

Ne feledd! Az élet kiszámíthatatlan, és nem tudhatod, mikor találod magad hasonló helyzetben. A legtöbb sérült ember lehetetlennek látja a családalapítást a helyzete miatt, de nem kell aggódni! Mert vannak, akik meglátják a belső szépséget és átsiklanak a külsőségeken.

Gondolkozz el azon, hogy Te mennyire vagy kitartó! Válaszd példaképnek a paralimpikonokat, akiket igazi hősöknek tekinthetünk. Mikor egy világ áll velük szemben, a sok gond, az érzelmek, a hátrányok, akkor felemelik a fejüket, és hősiesen végigmennek az akadályokon. Nem foglalkoznak a múlttal és az átélt fájdalmakkal, hanem csak a jövő felé menetelnek.

Szentesi Boglárka (8.b osztály)

Atlétika, a sportok királynője

Kerekes Dominikával beszélgettem, aki 8.a osztályos tanuló. A téma az általa űzött sport volt, azaz az atlétika.

Gajdics Juci: Néhány kérdésem lenne hozzád egy számodra fontos dologról. Atletizálsz, ugye?

Kerekes Dominika: Igen. Egészen pontosan 4 éve 2 hónapja és 1 napja.

Juci: Miért kezdtél el sportolni és miért épp ezt a sportágat választottad?

Dominika: Először csak azért, mert egy barátnőm oda járt. Ő később már gyorsan abba is hagyta, de én meg kitartottam, majd végül nagyon megszerettem az atlétikát, és az egészet sportszerűen kezdtem csinálni.

atletika

Juci: Emlékszel az első versenyed körülményeire? Helyszín, helyezés, érzések…

Dominika: Nagyon rossz emlékek fűznek a kezdetekhez. A legelső versenyem itt volt, Debrecenben és egészen Szlovákiából is érkeztek tapasztaltabb versenyzők. Mindenben rosszul teljesítettem, szomorú is lettem. Egy darabig ez után nem is igazán foglalkoztam az atlétikával, csak hobbi szinten gondoltam rá.

Juci: Aztán mi változtatta meg a nézőpontodat?

Dominika. Szerettem csinálni, csak nem értem el eredményeket. De nem láttam értelmét, ha nem csinálom igazán keményen. Ezért abbahagytam az atlétikával párhuzamos dolgokat és egy darabig arra fókuszáltam. Igazából az egész végig arról szólt, hogy elérjek valamit. Ezért kitartóan edzettem, amit élveztem is.

Juci: Mára hová jutottál? Melyik volt a legfeledhetetlenebb mind közül?

Dominika: Voltam váltó országos bajnokságon, összetett országos bajnokságon, 2016-ban fedettpályás országos bajnokságon, amiket a csapatunk megnyert. Ezt követte egy újabb csapat gátfutó es váltó országos bajnokság (itt a csapatunk hatszoros országos bajnok lett).

Ezután egy nemzetközi versenyen első helyet szereztem.

atletika2

 

Legutóbbi es legmeghatározóbb versenyeim az egyéni országos bajnokság, ahol háromszoros egyéni csúcsot döntöttem, és második, illetve harmadik helyet szereztem. Ez év zárásaként pedig Magyarország U16-os válogatottjával kiutaztam Szlovákiába, és ott versenyeztem 8 ország legjobbjaival. Itt a 7. helyen sikerült befutnom.

Magyarország lány csapatával első helyet értünk el.

atletika3

Juci: Gratulálok! Meddig szeretnéd ezt csinálni?

Dominika: 2017 nyarán lesz egy Európa Bajnokság Győrben. Talán arra még szeretnék kijutni, de az után mindenképp szeretnék valamilyen szinten a tanulásra is koncentrálni. Persze ez után is sportolnék, de nem biztos, hogy ilyen szinten.

Juci: Nagyon szurkolok Neked!

Készítette: Gajdics Judit 8.a